Urancity

 

Így készül… összeesküvés-elmélet

 

A zsidók mindenütt megtalálhatóak elég nagy számban, hiába munkálkodott “Hitler” és más naaaagy ember.

 

 

A zsidók rafináltak, ezért gondolom nem valami nagy meglepetés, hogy az említett Adolf és kollégiái természetesen zsidók voltak. S mint nem is oly rég kiderült, Ahmadinezsád családja is a választott népből való. (És azt mondják, hogy a zsidó örökre zsidó, nem?)

Eddig is lehetett hallani, hogy a népírtást a zsidók megrendelésére nem-zsidók hajtották végre. Ez részben igaz: nem-zsidók voltak mind, de zsidó származással.

Az ő családjukat érte a “megtiszteltetés”, hogy elhagyhatták a hitüket és népüket, majd egy teljesen más életstílust folytathattak, csupán csak azért, hogy később megnyomorgassák a zsidókat.

 

 

Na de miért kell bántani őket? Mi haszna van belőle a Megbízónak?

A magyarázatot nem szeretném évszázadokkal ezelőttről kezdeni, inkább csak a 20. század elejéről.

Mint az első sorból is kiderül: sokan vannak. Vessünk egy pillantást a térképre… a “Szentföld” kicsi (és hiába próbálják felvásárolni az egész világot – így hazánkat is - , nem bírnak ott élni, hiszen ott nem ők vannak többségben, nem tudják sajátjuknak nevezni).

Az egész háborúskodás és gázkamrázás azért volt, hogy a létszámukat az áhitott föld méreteihez alakítsák. Elég jól ment volna, ha nem jönnek a zsidóellenes Szövetségesek és rombolják le mindazt, amit Hitlerrel kieszeltek a rabbik. Ezt a létszámcsökkentést nevezhetjük az első “légynek” a légycsapó alatt.

A második “légy” nem más, mint maga Izrael állam megalakulása. A mit sem sejtő államok úgy gondolták, hogy a szegény nép sokat vívodott, a háborút is megszenvedte a hovatartozása miatt, hát had legyen neki egy kis országa, amit magáénak mondhat. (Abba most nem mennék bele, hogy ezt a döntést nevezhetnénk-e “palesztin trianonnak”.)

Így két legyet egy csapásra… A háború tehát két célt szolgált, ami közül az egyik egyben eszköz is volt:

1. cél volt a létszámcsökkentés, ami egyben jó indoknak is szolgált ahhoz, hogy a zsidóságot megszánja a világ és így elérjék

2. második céljukat, Izraelt.

 

Természetesen nincs vége itt a történetnek, mert egyfolytában tőrnek előre, spekulálnak, kalkulálnak és játszák a meggyalázott, eltiport, kisemmizett népet, holott ő maguk készítik ezeket a borzalmakat még napjainkban is. Jaj annak, aki útjukban áll!

Vajon hova tűnt az az iráni ifjú, aki blogjában beszámolt az elnök hovatartozásáról? Minden bizonnyal valahol izraeli katonák őrizetében van, vagy még valószínűbb, hogy kivégezték.
[Erre a sorsra jutok én is xD]

A jelenlegi gazdasági válságért is ők felelősek. De hogy mi is ezzel az újabb céljuk? Hát természetesen a világuralom (bár igazából pontosan nem tudjuk, hiszen már így is ők uralkodnak jóformán). Minderről bővebben lehet olvasni az antiszemita koholmánynak nevezett Ción Bölcseinek Jegyzőkönyveiben. Nem véletlenül lett betiltva és zsidóellenesnek titulálva.

 

Ezek után bátran kijelenthetjük, hogy az antiszemita felvonulásokon zászlókat égetőktől kezdve a holokauszttagadó hírességig mindenki zsidó származású, vagy legalább zsidó szimpatizáns. Ők az új nemzedék, aki eljátsza az elnyomó “rossz ember” szerepét, hogy újabb előrelépés történjen a világot uraló zsidók életében.

We Used To Say…

 

Végre tulajdonomba került a film (franciául), amit az előző posztok valamelyikében említettem:

 

 

Várom a megfelelő alkalmat, hogy rá/lehangolódjak és végre megnézzem.

Az előző posthoz kapcsolódóan...

ANTIEUFÓRIA

Nem szeretnék örökké élni. A békét és a gondtalanságot sem kívánom. És a mindent-tudásra sem szomjazom.

Belegondolni is rossz, hogy milyen lesz életünk, ha eljön a kor, amit a hittérítők tarka szórólapjain látunk. Dög unalom. Egész nap csak körtáncot járnánk a mezőn és dicshimnuszt zengenénk “vala-kinek(?)”. Azokon a képeken színes arcok mosolyognak, szeretetről és boldogságról beszélnek, holott az egész lét szürkeség lesz csupán.

Gondoljunk csak Pleasentville városára. Minden tökéletes, mindenki boldog és gondtalan, szeretet száll a szürke levegőben. Aztán betoppan egy fiatal testvérpár, és ők kiszínezik az egész várost. Változatosság.

Ami még eszembe jut erről, nem más, mint a Tragédia.

“A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga. ”

Irodalmi példaként még hozzá lehet fűzni, hogy Faust a boldogságát abban lelte meg, hogy hasznosat tehetett – vagyis felhagyott a tudás gyümölcsének hajkurászásával. Az alkotás öröme.

S végezetül említsük meg, hogy mennyire szegény lenne a művészeti repertoárunk. Rengeteg festészeti, szobrászati és irodalmi alkotás fájdalomból fogantatott, s mégis a legszebbek között tartjuk számon őket. Ezért nem is egy részletet közlök, hanem az egész verset közzéteszem:

Petőfi Sándor

SZEPTEMBER VÉGÉN

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha elöbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyüimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember.)

Hogyan neveljük a kistestvérünket?

 

A különböző állatfajták nevelése során a legnehezebb helyzetbe az kerül, aki a kistestvérét akarja megnevelni. Ez az ideiglenesen négylábú élőlény ellenáll minden tudományos pedagógiai módszernek.

Sokan kísérleteztek már a szép szó módszerével; ennek lényege, hogy európai módon megkérjük kistestvérünket például arra, hogy ne vegyen mindent a szájába, amit a földön talál. Javaslatok:

1. Pötyike, kérlek, ne vedd a szádba a kulcscsomót!
2. Pötyike, kérlek, ne vedd a szádba a kulcscsomót, mert piszkos, és mert megfulladsz tőle!
3. Pötyike, kérlek, ne vedd a szádba a kulcscsomót, mert úgy fejbe kólintalak, hogy arról koldulsz!

A fent említett pedagógiai célzatú mondatok egyike sem vezetett a világtörténelem során eddig célra. A szép szó technikája csődöt mondott.

Mások az erőteljes fizikai beavatkozás hívei. Ehhez a nevelési módszerhez egy nyitott tenyérre és az azt mozgató karra van szükség. A nyitott tenyér és a két félgömbből álló kistestvéri testfelület közötti erőteljes összeütközés szolgálná a nevelési célt. Ez a módszer azonban csak ideiglenes, ha az üvöltő gyerek nem tudja a kulcscsomót lenyomni a torkán. A módszer hátránya, hogy az üvöltés megszűnése után még dühösebben és elszántabban fuldoklik a kulcscsomótól a nevelhetetlen élőlény.

A kistestvér megnevelésének egyetlen biztos módszere van: megvárni, míg felnő.

 

Gábor, NÓGRÁDI – Ferenc, CAKÓ: Hogyan neveljük…?, Press-Contact, Bp, 1995. (pp. 20-21)

EZ VALAHOGY MÉGSEM "LOL"

Szeretném megnézni ezt a filmet végre!