Tekintete zavarba hoz
mosolya száján elvegyül
ím’ az arckép retus nélkül
a férfiről, kihez tartozom
Ha a karjaiba zár
halkan beszél hozzám
életem, mint a rózsa
Mond nekem szerelmes szót
szót, mi mindennapos
és ez érték számomra
Szívembe zártam én őt
egy kis falat öröm
minek egyszerű az oka
ő értem, én érte az életben
Ezt mondta, esküdte, az életre.
S miután felfogom
érzem magamban jól
szívem hogy szól
Vége nincs szerelmes estnek
helyébe nagy boldogság lép
a gond, a bánat nincs többé
öröm, öröm halni bele.
La Vie en Rose (Édith Piaf) alapján: Itt megnézhető
