Bus emlékkü varázsaHalált jajszot rejt magába
Vesznek helye itt e tér
Égre lángolt tüzi máglya
Százak mentek a halálba
Aki jár itt félve fél
Nem! Nefélj imádkoz ember
Nézz az égre könyes szemel
Ott vannak kik porá lönek
Szavára a teremtőnek
S vigaszunk hü csilaga
Ott az isten is maga
1910 Március 27 én
A tüzkatrasztrofa emlékére
Áldozatunk eleset
312 lélek
"[…] (1910. március 27.) ököritói, legkevesebb 337 halálos áldozatot követelő szerencsétlenség részletes kivizsgálásához a sajtó megújuló sürgetései nagyban hozzájárultak. [...] Igaz, sosem derült ki a teljes igazság: hogyan keletkezett a tűz, és személy szerint ki vagy kik voltak a katasztrófa okozói valamint a súlyosságát fokozó halmozott körülményekért felelősök, egészen pontosan hányan haltak meg és hányan szenvedtek sebesülést.[487] Végül idekívánkozik egy sajátosan rendhagyó vonatkozás. Móricz Zsigmond három héttel a szerencsétlenség után éles hangú társadalombíráló cikket (nem riportot) írt az esetről a Nyugatba (1910. április 16.), majd még egyszer foglalkozott vele A fáklya című regényében. A tűz emlékét máig elsősorban az utóbbi, az eset után hét évvel később megjelent regény tartja fenn a nemzeti emlékezetben, pedig csak az utolsó oldalain esik szó magáról a katasztrófáról, anélkül, hogy az író megnevezné a helységet. A történet csattanója, hogy a szatmári származású Móricz sem előbb, sem utóbb, azaz sosem járt a szülőfalujához viszonylag közel fekvő Ököritón.[488]"
