Végre tulajdonomba került a film (franciául), amit az előző posztok valamelyikében említettem:
Várom a megfelelő alkalmat, hogy rá/lehangolódjak és végre megnézzem.
2009. szeptember 25., péntek
2009. szeptember 13., vasárnap
ANTIEUFÓRIA
Nem szeretnék örökké élni. A békét és a gondtalanságot sem kívánom. És a mindent-tudásra sem szomjazom.
Belegondolni is rossz, hogy milyen lesz életünk, ha eljön a kor, amit a hittérítők tarka szórólapjain látunk. Dög unalom. Egész nap csak körtáncot járnánk a mezőn és dicshimnuszt zengenénk “vala-kinek(?)”. Azokon a képeken színes arcok mosolyognak, szeretetről és boldogságról beszélnek, holott az egész lét szürkeség lesz csupán.
Gondoljunk csak Pleasentville városára. Minden tökéletes, mindenki boldog és gondtalan, szeretet száll a szürke levegőben. Aztán betoppan egy fiatal testvérpár, és ők kiszínezik az egész várost. Változatosság.
Ami még eszembe jut erről, nem más, mint a Tragédia.
“A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga. ”
Irodalmi példaként még hozzá lehet fűzni, hogy Faust a boldogságát abban lelte meg, hogy hasznosat tehetett – vagyis felhagyott a tudás gyümölcsének hajkurászásával. Az alkotás öröme.
S végezetül említsük meg, hogy mennyire szegény lenne a művészeti repertoárunk. Rengeteg festészeti, szobrászati és irodalmi alkotás fájdalomból fogantatott, s mégis a legszebbek között tartjuk számon őket. Ezért nem is egy részletet közlök, hanem az egész verset közzéteszem:
Petőfi Sándor
SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha elöbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyüimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
(Koltó, 1847. szeptember.)
2009. augusztus 11., kedd
Hogyan neveljük a kistestvérünket?
A különböző állatfajták nevelése során a legnehezebb helyzetbe az kerül, aki a kistestvérét akarja megnevelni. Ez az ideiglenesen négylábú élőlény ellenáll minden tudományos pedagógiai módszernek.
Sokan kísérleteztek már a szép szó módszerével; ennek lényege, hogy európai módon megkérjük kistestvérünket például arra, hogy ne vegyen mindent a szájába, amit a földön talál. Javaslatok:
1. Pötyike, kérlek, ne vedd a szádba a kulcscsomót!
2. Pötyike, kérlek, ne vedd a szádba a kulcscsomót, mert piszkos, és mert megfulladsz tőle!
3. Pötyike, kérlek, ne vedd a szádba a kulcscsomót, mert úgy fejbe kólintalak, hogy arról koldulsz!
A fent említett pedagógiai célzatú mondatok egyike sem vezetett a világtörténelem során eddig célra. A szép szó technikája csődöt mondott.
Mások az erőteljes fizikai beavatkozás hívei. Ehhez a nevelési módszerhez egy nyitott tenyérre és az azt mozgató karra van szükség. A nyitott tenyér és a két félgömbből álló kistestvéri testfelület közötti erőteljes összeütközés szolgálná a nevelési célt. Ez a módszer azonban csak ideiglenes, ha az üvöltő gyerek nem tudja a kulcscsomót lenyomni a torkán. A módszer hátránya, hogy az üvöltés megszűnése után még dühösebben és elszántabban fuldoklik a kulcscsomótól a nevelhetetlen élőlény.
A kistestvér megnevelésének egyetlen biztos módszere van: megvárni, míg felnő.
Gábor, NÓGRÁDI – Ferenc, CAKÓ: Hogyan neveljük…?, Press-Contact, Bp, 1995. (pp. 20-21)
2009. augusztus 8., szombat
2009. július 23., csütörtök
REALITY SHOW
Még elmenne az a sok-sok szokatlan, nem hétköznapi esemény, ha nem egy helyre koncentrálódna.
A Mátyás király tér helyszíne nem csupán a kalandnak, erotikának, de a misztikum, a romantika, thriller, akció, és még folytathatnám, milyen műfajba sorolható történik meg ott egy átlagemberrel.
Erre büszkék lehetünk! Ez nem egy szimpla szappanopera, amit Dél-Amerikából vásároltunk (azt hiszem, hogy eredetileg valami észak-európai országból való). Ez annál több. Itt nem egyedül az történik, hogy kiderül, hogy a nővérem az anyukám, és az unokám nem is az én unokám, hanem a barátomé. Itt kőkemény pénzhamisítás, leszámolások, zsarolások Zsolt, Miki és Géza személyében, kísérteties látomások Imi esetében, elmebaj szegény Danival... egyszóval mi vittünk bele kreativítást.
És most, hogy már örültünk, hogy szép sora lesz a Kertészéknek, jött az a fránya papírgalacsin, és tönkretett mindent. Meg az a hülye póstás is rohant a barátnőjéhez, és nem szólt volna senkinek.
Így egy ország siratja Magdi anyust, és együtt érez Vilivel. Legalább olyan szinten, mint az alábbi videón a művészurak.
A Mátyás király tér helyszíne nem csupán a kalandnak, erotikának, de a misztikum, a romantika, thriller, akció, és még folytathatnám, milyen műfajba sorolható történik meg ott egy átlagemberrel.
Erre büszkék lehetünk! Ez nem egy szimpla szappanopera, amit Dél-Amerikából vásároltunk (azt hiszem, hogy eredetileg valami észak-európai országból való). Ez annál több. Itt nem egyedül az történik, hogy kiderül, hogy a nővérem az anyukám, és az unokám nem is az én unokám, hanem a barátomé. Itt kőkemény pénzhamisítás, leszámolások, zsarolások Zsolt, Miki és Géza személyében, kísérteties látomások Imi esetében, elmebaj szegény Danival... egyszóval mi vittünk bele kreativítást.
És most, hogy már örültünk, hogy szép sora lesz a Kertészéknek, jött az a fránya papírgalacsin, és tönkretett mindent. Meg az a hülye póstás is rohant a barátnőjéhez, és nem szólt volna senkinek.
Így egy ország siratja Magdi anyust, és együtt érez Vilivel. Legalább olyan szinten, mint az alábbi videón a művészurak.
2009. július 2., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)