2011. június 2., csütörtök

HIÁBAVALÓSÁG




Az évek jönnek, mennek, és én elmaradok emlékeimből.

Hajdani padtársaim fejét bekötik, s van aki már gyermeket vár.

A diplomáját már majdnem mindenki megkapta és munkába állt.

Számomra talán a sorrend lesz más ?

Fogok-e én lázas-fáradtan a tételsor fölött hangosan tanulni, hogy torkom megfájduljon ?

Megérek-e valaha egy kapcsolatra, s talán az apaságra ?



Szeretném-e egyáltalán mindezt ?

Nincsenek megjegyzések: